Mire ezeknek a soroknak a megírásáig jutottam, már rég túl voltunk a Felvidéken szárnyátnyitogató NER első bűnein. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala és úgy általában a szlovákiai magyar értelmiség, általános magyar ügyekben csendes és/vagy béna kacsa, mert ha nem foglalkoznak azzal amihez „nincs közük” (CEU, Népszabadság, FIDESZ korrupció) akkor van esélyük tevékenykedni, másképp ellenséggé válnak.
A „nemzeti együvé tartozás témája”, - ez alatt értsd, minden olyan ügy, ami érinti a teljes magyar közösséget mert meg kell, hogy érintse, mert foglalkoznia kéne vele - három nagy vélemény csoportra osztja a felvidéket.
A „hallgatók” nyíltan nem szálnak szembe, semmikor nem emelik fel szavukat, úgy általában maradnak a privát facebook posztolgatás szintjén. Ők a szlovákiai tudományos értelmiség legjavát adók széles csoportja is egyben, helyzetük kiszolgáltatott, hiszen tevékenységük szlovák és magyarországi közpénzből van finanszírozva. Legtöbben azért nem szólnak mert tudják aki hangos lesz az fekete listás lesz. Közöttük bújnak meg az Új Szó egykori publicistái mint Mózes Szabolcs, vagy régi „kerekasztalosok” is, így a tudományos világba és oktatásba menekülve.
Viszont nélkülük, ellenvélemény nélkül, a FIDESZes kormánypropaganda szabadon áramolhat. A szlovák szélsőségesek ellen alkalmazott agyonhallgatás már bizonyította, ha egy problémát nem tematizál a közbeszéd az a fejünkre nőhet.
A második nagy csoportot a haszonélvezők, a határon átívelő magyar kapcsolatok nagy huszárai alkotják. Ők már belekerültek egy körforgásba: ha szembe mennek a rendszerrel, bukott eddigi munkájuk, így marad az együttműködés. Akár hogy is van, ők élvezik a NER támogatását, mint a kerekasztal jelenlegi elnöke Tokár Géza, vagy a nevében független Orosz Örs. Soha nem lesznek hangadók és soha nem lesznek Fidesz ellenes szervezkedők. Megfogta őket a függés és önmaguknak is bemagyarázzák, Orbán Viktor rendszere nem annyira romlott, mint ahogy lefestik.
A végére maradtak a „kollaboránsok”. Nem érdekli őket a korrupció, a rasszista, soviniszta uszítás. Őket csak a magyar ügy érdekli, mindegy milyen áron. Behajolni Viktornak egyszerű és valljuk be kifizetődő. Az idősebb generáció inkább csak támogató és cselekvő. A fiatalok viszont építik a FIDESZ rendszerét, a FIDESZ módszereivel, a FIDESZ pénzén. Élharcosuk Gubík László, a pszeudomártír, vagy az MKP új elnöke és üdvöskéje Menyhárt József, vagy a szlovmagy média feketebáránya Király Zsolt.
De ki marad ellenzékben? Ennél a pontnál érthetjük meg miért is van az, hogy a politikailag aktív szlovákiai magyarok egyharmada, az MKP-t támogatja. Mert elhiszik, hogy csak is EGY párt képes a szlovákiai magyar ügyet előre vinni. Mert a felvidéki közösség megszokta az egypártrendszer kényelmes világát, ahol nem kell gondolkodni, latolgatni. Másrészt a fogyatkozó magyar közösség képtelen „eltartani” több pártot, az amúgy 8-10%-os szavazati erőnk így szétaprózódik.
A MOST-HÍD, az MKP-s skizma után kalandor politikába fogott. Létrejöttét az a belharc okozta, ami nem szólt másról, mint ingatlanokról (lásd a Selye János Egyetem kollégiuma, vagy az R7 tervezett autópálya nyomvonalán levő területek) és pénzről. A pártban maradt MKP-sok így is győztek. A MOST így jobb híján a nevén nevezhető rossz.
Erdélyhez hasonlóan a Felvidéki magyarok is a megfizetett, szavazógép szerepét kapták, egy mozgósítható elhülyített tömeggé váltunk. De mi lesz ha Orbán rendszere kelet-Európára rontást hoz, ha a demokrácia elleni aknamunkája valamilyen katasztrófát okoz? Ezek a szavazók, ezek a hű pártkatonák majd képesek lesznek elszámolni lelkiismeretükkel?